Egy hónapja keresi családja Rigó Szabolcsot, akit utoljára a hollandiai kisváros, Arnhem vasútállomáson láttak. Az édesanyát, Rigó Zsoltnét fia eltűnésének körülményeiről kérdeztük, hiszen apa, anya és 30 éves fiuk együtt indultak Hollandiába munkát vállalni, majd rövid idő elteltével üres zsebbel indultak haza, Sajószentpéter irányába.
Hogyan szakadt el tőlük Szabolcs az arnhemi vasútállomáson? – kérdeztük az édesanyját.
„10:02-kor ment volna a vonatunk Düsseldorf irányába, ám a peronra egy korábbi vonat futott be, és arra a férjemmel gyorsan felszálltunk. A vonat ajtaja egy pillanat alatt bezárult, ekkor vettük észre, hogy Szabi lemaradt. A vészjelzőt nem tudtuk megnyomni, vagy a vészféket meghúzni, mert nem találtuk, csak segítéségért tudtunk kiáltani. Egy ismerősünket, Juditot is hívtuk, majd a következő megállónál leszálltunk.”
Rigó Zsolt és felesége egy megállót tett meg, majd egy másik vonattal visszatért az kiindulási helyre, az arnhemi vasútállomásra, ahol már négy napja – szerdától szombatig – vesztegeltek, kedvező fuvarra (Telekocsira) vártak, hiába.
Ez az útjuk – a korábbi németországitól eltérően, ahol szintén hárman vállaltak munkát – abszolút szerencsétlen fordulatot vett. Kezdve azzal, hogy nem sikerült a hollandiai munkavállaláshoz elintézni a hivatalos papírokat, szörnyű szálláson laktak, majd négy napig aludtak a pályaudvaron, végül még Szabolcstól is elszakadtak. Hiába néztek át mindent, mosdót, peronokat, nem találták meg őt.
Arra a kérdésre, miként lehetséges, hogy fiuk nem adott rögtön életjelt magáról, hogy miért nem tudták vele felvenni a kapcsolatot, az édesanyja így felelt: „Szabinál csak egy szatyor volt a ruháimmal és gyógyszereimmel meg egy pléddel és az én irataimmal. Se telefon, se pénz, se okmány nem volt nála. Nálam volt három vonatjegy és a két telefonunk.”
Azok után, hogy Szabolcsot nem találták a pályaudvaron, pénzük elfogyott, nem beszélték a nyelvet, nem volt más választásuk, mint hazatérni a megváltott vonatjegyekkel és várni a híreket.
Az egyik fiútestvér kapott is egy üzenetet egy Marcell nevű profilról, amit nem vett azonnal észre, mert kint dolgozott az udvaron. Ám az üzenetben csak ennyi állt: „Szabi vagyok.” Semmi több. Azt követően „nekünk nem reagált” – mondta az édesanya. Csak Juditnak, egy közös ismerősüknek válaszolt, de a hívását nem fogadta. Mindössze annyit sikerült megtudni – mielőtt Marcell törölte a profilját – hogy segített Szabinak. Ez a segítségnyújtás valószínűleg a hollandiai Utrechtben történt. Azóta semmilyen hír nem jött felőle.
Rigó Szabolcs középtermetű (171-75 cm magas), vékony, rövid hajú. Eltűnésekor sötétkék melegítőt, fekete munkaruházati bakancsot, barna széldzsekit, szürke sapkát viselt. A hollandiai Arnhem és Utrecht közötti vonalon veszett nyoma. Családja a rendőrség bevonásával és informális úton, közösségi oldalak segítségével is keresi őt.
Az édesanyja szerint: „nem jellemző rá, hogy hosszú időre szó nélkül eltűnne. Ha máskor munka miatt távol volt, akkor is hetente egyszer azért felhívott.” Fiát eltűnt személyként körözi a kazincbarcikai rendőrkapitányság, ami annyit jelent, hogy ha az Európai Unió területén a hatóság látókörébe kerül, akkor jelzik neki, hogy keresett személy, ám felnőtt férfiként nem kényszeríthetik hazatérésre. Szabolcs január 4-én töltötte be 30. születésnapját, de nem tudni hol.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
